Vissza a főoldalra (katalógus)
A beszámoló fotóalbuma ITT látható
Ez a hely már rég óta a célkeresztben volt, de csak most tudtam eljutni ide. Már most jelzem, hogy némi csalodás is ért, elsősorban a várban lévő látható dolgok miatt.
Amúgy is egy eléggé szerncsétlen fellegvár (legalább is szerintem). Már az 1000-es években elkezdek kialakítani itt egy kis fellegvárat, mivel az itteni hegyszorost jól lehetett védeni vele. Ennek ellenére, bár folyamatosan fejlesztették, többször elfoglalták, kifosztották, feldúlták, 1803 után teljesen romossá vált és csak 1824 és 1833 közötti helyreállításnak köszönhető, hogy talpra állt. Ezt János főherceg vezényelte le, majd vadászkastélyként használta. Hogy kálváriája teljes legyen, 1931-ben egy parázsló tűzvész elpusztította a keleti szárny nagy részét, a déli szárnyat a kápolna tornyával, valamint az északi szárnyat szinte teljesen. Bár a levéltár egy részét és a nagy harangot – a Burgahnlt – sikerült megmenteni, a kár jelentős volt. A második világháború alatt a kastély a náci párt Gauführerschule-jának ( kerületi vezetőképző iskolának) adott otthont. A háború végén Salzburg állam tulajdonába került. A kastélyt kezdetben a csendőrség kiképzőközpontjaként használták, majd 1987 óta látogatható a turizmus számára . Ennyit a viharos történetéről.
A fellegvár már messziről jól látható, egy domb tetejére települt. A lustábbaknak (vagy mint én, már eleget lépcsőztem a szurdokokban) van egy kis sikló a parkolóból, ingajáratban megy fel és le. Ezzel várudvarba juthatunk. A parloló tele volt autókkal, de igazából nem láttam sok embert és kérdeztem magamban, hogy hol is vannak. Hát a várudvarban. Dugig volt látogatókkal, akik a saját várlátogatásuk időpontjára várakoztak. Lehet ide jutni gyalogosan is, de ehhez most már nekem nem volt kedvem. Itt - bár elég sűrűn indultak a vártúrák - evési lehetőséggel és kissé visszafogott harci játékokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. Miután nekem is volt legalább 2 óra várakozási időm az én vezetésem ideéig, megnéztem a jegyárban bentlévő 3 múzeumot. A boszorkányság témakörével foglalkoztak, ez engem nem túlságosan érdekelt. Meg ettem egy kis kolbászkát hasábburgonyával. Az biztos, itt sem lehet éhen halni. Bizonyos időközönként solymászati bemutató is van.
A látnivalók nem tulágosan nyűgözik le az embert, meg lehet nézni a harangot, a harangtornyot, egy óraszerkezetet ami még most is pontosan jár, van fegyvertár, várbörtön. Végig lehet sétálni a várfal tetején lévő folyosókon. Meg a hercegi szoba helyreállítva. Sajnos ez kissé illúzió romboló, mert úgy néz ki mintha tegnap csinálták volna. Hát ennyi. Maga a fellegvár látképe lenyűgöző, a felépítése is szép, de maga a várlátogatás nem igazán dobogtatta meg a szívemet. A kilátása várból fantasztikus volt (legalább ennyi).
Magában a fellegvárban több filmet is forgattak, Mo-n Kémek a Sasfészekben cím alatt ismert film a legismertebb. Ennek is van egy kis kiállítása.
Igazából a fentiek miatt nem is tudom eldönteni, hogy ajánlanom kellene ezt a várat vagy sem megtekintésre, mindenki döntse le maga a leírásom alapján. Főleg a kora ill a késői időpontok ajánlootak, dél körül rengetegen vannak.
Vissza a főoldalra (katalógus)
