Vissza a főoldalra (katalógus)
A beszámoló fotóalbuma ITT látható
Most egy különleges helyre megyünk el. Ez a Magashegyi víztározók területe. Itt is a feljutás a legérdekesebb része az egésznek.
Az első képen látható házig kell felmenni autóval, azt ott le kell tenni a parkolóba, mivel csak a helyi közlekedési eszközökkel lehet tovább menni (az egész egy építési, műszaki terület), Az első etap autóbusszal indul, amely azonnal behajt egy alagútba. Az út végig egy nyomú, így az alagutaknál mind a két oldalon áll egy-egy őr, akik irányítják a forhalmat, nehogy karambol legyen az egyes szakaszokon vagy az alagutakban. Az első alagútból kiérve jutunk el az út egyik legérdekesebb részéhez, ez a ferde sikló.:
431 méter magasságkülönbséget küzd le és 8,2 méter pályaszélessége van: Európa legnagyobb nyitott ferde liftje és a világ legnagyobb vasúti járműve és páratlan alpesi tájon működik.
A Kapruni Magashegyi Víztározók építésekor a Lärchwand lejtős felvonó volt az egyetlen módja a nehézgépek, építőanyagok és teherautók magas hegyekbe szállításának. A gátak elkészülte után Salzburg tartomány turisztikai látványosságává vált, és azóta is a Kapruni Magashegyi Víztározók vendégeinek közlekedési rendszerének része.
A teljesen felújított ferde lift akár 185 fő befogadására is alkalmas. A VERBUND így a kapruni magashegyi víztározók megközelítésének egyik fénypontja, tükrözve Kaprun lenyűgöző építészeti történetét, és így a természet és a technológia sikeres ötvözését.
(Idézetek a honlapjukról)
Feljutva a sikló tetejére újabb buszra kell felszállni. Elhúzunk az alsó tároló mellett (kicsit felülről rálátva) (Mooserboden) majd ismét behajtunk egy hosszú alagútba tovább haladva felfelé. Ezt az alsó tározót egy kissé leengedték, jelenleg a gát magasítása folyik, hogy több vizet lehessen tárolni benne.
Ez után kijutunk az alagút rendszerből és szép hosszú kanyargós úton felérünk a felső tározóhoz (Wasserfallboden), Itt visszafordulnak a buszok mi pedig elindulhaunk a gát tetején. Most eléggé ködös volt az idő, de a vége felé azért már látni lehetett a víztározót is. Közben beiratkoztam egy túrára, amely elmagyarázta a gátrendszer működését (elég bonyolult, ezért erre most nem térek ki, valamint olyan magas euró milliárdok röpködtek, hogy azokat leírni is nehéz, hiába a víz, mint energiahordozó ingyen, maga az infrastruktúra horribilis összeg. + az üzemeltetési költségek). Viszont így bejutottam a gát belsejébe, ott egy szervízfolyosón mentünk végig és láttuk, hogy milyen szerkezetekkel ellenőrzik a gát stabilitását, valamint egyéb dolgokat. A gát másik végén abból kibújva van egy kis múzeum is, azt is érdemes megtekinteni.
Visszatérve a busz végállomáshoz csak meg kell várni a lefelé menő buszok indulását (úgy láttam, hogy menetrend nincs, az igényekhez alkalmazkodnak). Lefelé bele botlottunk egy tehéncsordába, meg kellett várni, hogy egy mellékútra kitereljék a teheneket, de akár ez is bele tartozhat a programba.
Arra azért számítani kell, hogy a jegyár egy kissé húzós, 2025-ben 38 Euró volt egy felnőtt részére, de szerintem nagyon megéri, ilyet nem minden nap lát az ember.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése